Army Half Marathon & Bridge Run, Singapore
2001.09.16, vasárnap reggel 5:30
|
|
|
|
Hát megvolt, túl is éltem... Talán kezdem a beszámolót az elején...
:)
Úgy kezdődött, hogy kb 4 hónapja a volt edzőmnek szívműtéten esett át,
én pedig magamban fogadkoztam, hogy ha túléli marathont fogok
futni.
Nos, túlélte, én pedig kezdhettem az első edzéseket... Nem
voltam túl jó formában, kb 1.5 km-t tudtam egyben futni igaz ebben az is eléggé
benne van, hogy az itteni klíma kicsit más, 33C + 90% páratartalom az átlagos.
Viszonylag gyorsan eljutottam odáig, hogy tudtam egyben futni 5km-t, a végén már
4:30-as kilcsikkel, sőt egy héttel az AHM előtt futottam 10km-t (45:38, ez volt
életemven a második...) + egy nappal később egy 15km-et is (1:11:09).
Az utolsó idők alapján úgy gondoltam hogy az 1:40:00-t célzom meg, kb reálisnak
is tűnt.
A verseny reggel 5:30-kor kezdődött, gondolom azért hogy a 33C, 90%
helyett csak 29C 89% legyen...
Az utolsó hetet Shanghaiban
töltöttem ahol kedden éjjel érkeztek az első hírek a World Trade Center
felrobbantásáról, ami miatt nem aludtam kedden egyáltalán, a többi napon pedig
csak keveset. Emiatt nem maradt energiám futni... Szombat reggel megpróbálkoztam
egy kis átmozgatással, 2x2km 4:00 időkkel, de éreztem hogy nem igazán
megy.
Úgy gondoltam reggel 4-kor kelek, legyen időm felébredni, este
pedig korán megyek alukálni, 8-kor. Éjjeli bagoly lévén ez nem megy csak úgy,
altatót vettem be, plusz a vérnyomáscsökkentőimet is ekkorra időzítettem.
Sikerült is elaludni.
Este 10 után csöng a telefon... Kedves Öcsém (továbbiakban KÖ) a
vonalban, valami hasfájása volt az elenderes accountommal amit használ... Nem
tudom miért engem hívott, szerintem az Elender Internet Support többet tud
segíteni mint én innen a világ másik oldaláról... Kis morgás után KÖ el, ágyba
vissza, kevés forgolódás után sikeresen visszaaludtam.
Kb 15 perc
múlva valaki kedvesen csönget az ajtómon.
Kitámolygok (altató
ugye...).
Az ajtóban kínai forma menyecske, érdekes ruházatban,
láthatólag alváshoz öltözve, combközépig fehér
csipkenemtudommi (felülről lefelé, nem combfix!), fején valami fehér
körbetekerve mint géz a fejsérülteken... Ha nem lettem volna olyan
álmos valószínűleg elkap a röhögőgörcs.
Furcsa fejem lehetett, mert
elég döbbent fejet vágott, bár ez lehet hogy csak azért van mert elfelejtettem
felöltözni, egy szál alsógatyában (bugyi) sikerült ajtót nyitnom.
Nyelvel gondok voltak, még nem teljesen perfekt a mandarinom, neki pedig az
ingléssel voltak problémái. Annyit sikerült kihámozni hogy a konyhámból valami
hőt érez (???). Mivel én nem tapasztaltam semmi ilyesmit, beengedtem hogy
megnézze. Kicsit szégyeltem magam, mert a lakás kb úgy nézett ki mint Hiroshima
a bomba után, mindenféle dolgok a földön, kimosott ruhák a pamlagon,
BurgerKinges hambizacsi földön, szóval érdekes volt. Kérdezte is hogy egyedül
lakom itt? :)
Na mindegy, elment és utána sikerült tovább aludnom.
4:15, felkeltem, kis készülödés (sajnos a klotyi nem volt sikeres,
aggódtam is), majd hívom a taxit.
Jön is, csak sajna az ellenkező
irányba indult, mert le volt zárva az út...
5:25-kor sikerült
megérkeznem, ezért a bemelegítés kettő darab előrehajlásban merült ki (amúgy
olaszosan).
Meglepődve tapasztaltam hogy ez tényleg Bridge Run, rögtön az elején
(bemelegítésnek gondolom...) egy szép nagy hidat kell megmászni, ami összeköt
két szigetet... Fölfele óvatos voltam, lefele viszont engedtem hogy
gördülékenyen vigyen a lendület (magyarul nem fékeztem, de nem is
gyorsítottam).
2 kilóméterenként osztottak vizet + permetezték a
fejünkre, kellett is. Eleinte 1 deciket ittam, majd egy idő után mind 2dlt.
Jégkockák is voltak benne, időnként a fejemre meg a testemre is
borítottam belőlük mert melegem volt.
Az első 5 kilcsi után
meglepődve tapasztaltam hogy a pulzusom 193, ami azért lepett meg mert nem
éreztem hogy gyorsabban futnék mint amit megszoktam, és akkor 180-185 szokott
lenni, amivel szépen tudok utazni. Azt gondolom hogy ez egyrészt az egy hetes
pihenő, nem alvás, utazási fáradtság miatt lehetett, vagy esetleg az esti altató
miatt is. Ráadásul edzeni is este 8 körül szoktam, szóval a reggel 5:30-as
kezdés sem esett a legjobban...
10 km-nél ránéztem az órámra, 54:xx-et
mutatott, azt hittem rosszul látok. Az igaz hogy óvatosan akartam kezdeni, de
olyan 49-50-es kezdőidőre gondoltam a múlt hét vége alapján. Eléggé el voltam
keseredve, annál is inkább mert éreztem hogy fáradok.
Hoztam magammal
3db cukorbetegeknek javallott gyorsan felszívódó szőlőcukor tablettát, azokat
szépen megeszegettem, de elég kemény volt megenni, mert állandóan szomjas voltam
utána. Viszont kicsit mindig hatott (azért nem sokat).
Azt hiszem
elrontottam a folyadékbevitelt is, mert
a., reggel eleve szomjas
voltam és csak 1 dl folyadékot ittam
b., az elején bátrabban
kellett volna inni, mert a táv közepe táján már nagyon szomjas voltam.
15km után már szenvedős volt, a legdúrvább az utolsó 500 méter annak ellenére
hogy a nemzeti stadionba befutni elég lendítőleg hatott.
A célvonal látványától nem kaptam sírógörcsöt hanem az járt a
fejemben, hogy addig még kellene futni 200 métert és valahogy azt még meg
kellene tenni... Egy katonával futottunk, gyengéden elkezdtem előzni, de ő is
gyorsított úgyhogy inkább hagytam, úgy éreztem nem érdemes itt a végén vérre
menő versenyt vívni, mert a vesztesben esetleg marad egy kis tüske. Meg a vége
felé inkább már csak a sétamentes végigfutásért küzdöttem... :)
Futás közben is kaptam bíztatást pár embertől, jól esett hogy ilyenek az
emberek.
Futás közben ittam 1.5 l mindenfélét (víz, limonádé,
gatorade de azt csak a végén adtak... :( ) Közvetlen utána 1 l Gatorade, 3 dl
tej (alacsony zsírtartalmú) + 1 l kóla.
A mérleg otthon 1kg-al
kevesebbet mutatott, ezért úgy gondolom hogy kb 4l-t
izzadhattam...
A pontos időmet egyelőre nem tudom, elfelejtettem
megállítani az órámat, de olyan 1:50:30 lehet. 1:40-et gondoltam reálisnak
előtte...
Hát ennyi. :) Futás közben úgy éreztem hogy ez lesz az utolsó
próbálkozásom hosszabb (sz?) futásokkal, de a végére ez elmúlt és
nagyon földobott hangulatban sétáltam haza.
